egyszer-valamikor

 Most érzem úgy, hogy tényleg vége..Vége szakadt annak aminek azt hittem soha. Egy barátság, szinte egy testvéri kötelék szakadt most darabokra..Mi az oka?..semmi. Egy megmagyarázhatatlan dolog, egy olyan amire még ő maga sem tudott nekem választ adni. Ő is szégyenli magát, de teljesen egyszerű kérdéseket tettem fel neki.. Miért történt ez? Miért változott meg minden? Szeretnéd visszahozni? Van még remény arra, hogy egy nap minden a régi lesz? Válaszok nem érkeztek rá. Kibújások..És a híres 'nem tudom' válasz. Iszonyatosan bánt, iszonyatosan fáj, hogy annyit nem érek neki, hogy a szemembe mondaná. Nem kérek semmit csak, hogy írjon nekem egy levelet vagy hívjon fel és mondja el a dolgokat. Fél éve, fél éve várok arra, hogy írjon valamit..amiből csak egy pici reményt is tudok szerezni. Nem szokásom feladni a dolgokat, nem szeretem feladni azt amit szeretek. Ez a barátság nekem mindennél többet jelentett. Bármit megtettem volna érte..Ő volt majdnem az egyetlen akiért még az álmaimat is feladtam volna és most az akit a legjobban szerettem hova tűnt..most hol van?..miért nem segít nekem..miért nem jön, hogy beszéljük meg..miért?..hát lehet, hogy ezt érdemlem..És most lehet,hogy szemétnek gondol, hogy kimondtam, hogy vége.. Úgy vagyok vele, hogy ha fontos vagyok neki ír..keres..jelentkezik. De miért is várok én a csodára?..Hihetetlen fájdalmat érzek..Nem értem a dolgot. Senki nem érti meg, hogy most mit érzek. Nekem nem volt választásom..tőlem senki sem kérdezte, hogy akarom e ezt a barátságot..hogy akarok e küzdeni. Az élet elém rakta, hogy vége és törődjek bele. Megbántani nem bántott meg csak elvileg megváltozott valami..na de mi?..miért nem tudja..miért nem tudom..miért fáj ennyire..mikor lesz vége.. Sosem fogom tudni elfelejteni, mert ezek a kérdések örökké bennem lesznek. Mindenki nagyon jól ajánlja, hogy felejtsem el, de egy ilyen helyzetet, egy ilyen barátságot nem lehet elfelejteni. Mindig bennem lesz az, hogy milyen volt régen, hogy mit kaptam ettől a barátságtól. Sosem felejtem el azt amit ő tett értem. Sosem fogom elfelejteni a sok könnyet amit érte ejtettem. Nem szokásom feladni, de nem tagadom egy barátságért sem küzdöttem ennyire, mint ezért.. És ha ezek után is én vagyok a hibás akkor nem tudok mit tenni. Mindig bennem lesz a remény, hogy egy nap minden a régi lesz. Ha rajtam múlna ez meg sem történt volna. Én hiszek abban, hogy ennek meg kellett történnie. Elmondtam neki, hogy a barátságokban is kellenek az akadályok. Ha ezeket túléljük akkor igazi a barátság. Én nem adtam volna fel, ha nem éreztem volna, hogy ő már feladta.. Hogy neki meg van az élete..nélkülem. Sosem fogom elfelejteni a sok hülyeségünket..és azt, amit velem tett! Köszönök mindent..remélem egy nap még minden a régi lesz...

 Jézusom a mai napig nem hiszem el, hogy mi történt velem az elmúlt egy hétben. Egy álom egy gyönyörű álom..Igen a kézilabda. Minden évben december végén Budapesten megszervezik a Budapest kupát. Idén 10.alkalommal került megrendezésre. Tavalyi évben a válogatások során nem sikerült bejutnom ami miatt mindig egy kisebb seb maradt bennem amit elfojtottam. Emiatt idén nagyon be szerettem volna kerülni. Már az első válogatás után éreztem, hogy esélyem nyílik rá, ugyanis meglepődtem magamon. A felmérésekben minden eredményemet megjavítottam. Medicin, 20méteres sprint, helyből távolugrás, ötös ugrás, fekvőtámasz és guggolás. Meglehetősen sokat javítottam rajtuk. Ezek után jó kis iramjáték következett, majd később rendes játék. Minden bejött amit szerettem volna megvalósítani és végül egyik este kaptam is az e-mailt, hogy sikerült. Következő alkalommal taktikai elemeket gyakoroltunk, figuráztunk. Itt egy kicsit megtorpantam, nem voltam az igazi, amit éreztem is..Ezek ellenére bennem volt a remény, hogy sikerülhet. Láss csodát sikerült..És bent voltam a legjobb 22-ben. A következő edzésre már elmenni fárasztó volt. Ugyanis az előtte lévő hétvégén Ferenczy kupán voltunk. Ami szintén szenzációs volt. Mesélek előtte róla egy kicsit, hogy ti is megértsétek. Csoportmeccseken a Szekszárd 96-os és a Vasas 97-es csapata ellen léptünk pályára. Szekszárdot 5, a Vasast 11 góllal vertük. Elődöntőben ki mást kaptunk volna, mint az ország második legjobb csapatát a Ferencvárost. Valahogy éreztem már előtte lévő nap, hogy ez egy jó kis meccs lesz és nekem az ilyen megérzéseim általában be szoktak jönni. Első félidőben 5-tel is vezetett a Fradi, de a második félidőre olyan szívvel mentünk ki, hogy ezt még ők sem tudták tartani. Küzdöttünk, szívünk lelkünk a pályán volt. Egy csarnok szúrkolt nekünk és eszméletlen volt. Döntetlen lett. Büntetők következtek. 5-5 büntető után is döntetlen volt az eredmény, így tovább dobtuk. És a végén SIKERÜLT..NYERTÜNK..KIVERTÜK A FRADIT. Elképesztő volt, gyakorlatilag fel nem tudtam fogni és a mai napig nem is tudom. Azt az érzést, hogy egy egész csarnok szurkol nekünk. És igen bent voltunk a legjobb négyben. Az elődöntőben a nagy rivális Vasas 96 ellen léptünk pályára. Tudni kell, hogy előtte serdülő meccset játszottunk 10-kor a Szent Istvánnal majd rohantunk át 12-re az elődöntőre. Borzalmasan fáradtan, utolsó erőket mozgósítva, de végül is kikaptunk. Emelt fővel jöhettünk le a pályáról. Mi mindent megtettünk. Pihentünk 15 percet és újból melegítés és kezdődhetett a meccs a 3.helyért. Pest megye válogatott. Mondanom sem kell, hogy milyen csapat. Fradit is megverték. Semmi energiánk nem volt, de megpróbáltuk. 1-gyel nyertünk. BRONZÉREM. Iszonyatosan örültem neki. Nagyon nagy élmény volt és ennek a csapatnak olyan szíve van, úgy tud küzdeni..ezt tanítani nem lehet. Erre születni kell. Ezt elmesélni nem lehet..ezt érezni kell. 
Egy bronzéremmel a nyakunkban másnap irány a Budapest válogatott 22fős keretének edzése. Érezték az edzők, hogy borzalmasan fáradtak vagyunk, ezért egy játékos bemelegítést tartottak majd játszottunk végig. Iszonyatosan elfáradtam, energiám semmi..és még nem volt vége annak a napnak sem. 
Mondták nekünk, hogy még egy edzés tartanak azon a héten csütörtökön ahol kihirdetik a 16fős válogatott keretet. Így is lett reggel 10re ott voltunk az edzésen. Gyakoroltunk majd játszottunk. A végén meg a kerethírdetés.BEKERÜLTEM. Olyan boldogság és energia töltött el, hogy az leírhatatlan. A sok kaja pia és karácsonyozás után December 27-én ott voltunk a Faházban és nekivágtunk a Régióválogatottak tornájának. Első meccsünk a Győr ellen volt..amin küzdöttünk, de látszott, hogy még nem volt összeszokva a csapat és végül 6-tal kikaptunk. Következő meccs a Zákányi Bálint régió ellen volt..Kozármisleny, Mohács és Pécs csapataiból összeválogatott játékosok. Csak a győzelem volt elfogadható és sikerült három góllal nyert a csapat. December 28. Kulcsár Anita régió..Nyíregyháza,Füzesabony..simán vertük őket, nagyon sok góllal és az edzőktől még sportszeletet is nyertünk. Este volt aznap a következő meccs. Az elődöntő. Kivel mással mint a Pest megye válogatottal. Ez a csapat..4.meccsét játszotta együtt, de olyan szívvel és lélekkel küzdött egymásért, hogy az egyszerűen szenzációs. Simán vertük azt a Pest megye válogatottat aki nem sokkal előtte megverte a Debrecent. Sikerült..IRÁNY A DÖNTŐ. December 28. 1óra Fradi pálya Nagycsarnok. Olyan lelkesedéssel és olyan összetartással egy csapatként mentünk ki. Végig vezetve 8 góllal vertük meg azt a Debrecent akik évek óta együtt vannak:). BAJNOKCSAPAT. Az edzők egy szóval minősítettek minket CSAPAT. És ez mindennél többet ér. CSAPAT lett 16 emberből 3 nap alatt. Ez valami szenzációs. Egy nagyon szép élmény,  felejthetetlen 5 meccs..16 felejthetetlen játékos..2 edző..3 nap amit életünk végéig az emlékeinkben őrzünk. Ez a 16 embert mostantól egy érem, egy Budapest Válogatott érem és rengeteg élmény köt össze. Szeretnék velük még ezer meccset lejátszani és nem mint ellenfelek, hanem mint csapattársak. Imádom őket..Imádok mindenkit..Fradi,Vasas,Spari,Szise,Csepel..5 klubból 16 játékos..aki 3 nap alatt CSAPAT lett!

Fél év..fél év hosszú idő..nagyon hosszú. Új suli, új barátok, új tanárok, új arcok, új edző. Minden megváltozott körülöttem ami csak meg tudott változni. Sosem hittem hogy én valaha is ilyet fogok mondani, de most tévé, sajtó mindenki vegye fel, hogy igen kimondom, hogy imádom az iskolát. Jól döntöttünk és annyira örülök hogy egy ilyen közösségbe sikerült bekerülnöm.  Olyan embereket sikerült megismernem, olyan barátokat szereztem amiket elképzelni nem tudtam. Köszönöm mindenkinek aki reményt ad nekem, aki mellettem áll, aki segít, hogy az legyek aki lenni akarok. Mostanság olyan érzések szabadultam fel bennem amiket azt hittem már rég mélységesen eltemettem magamban...de hát nem.. Rengeteget változtam, hogy jó vagy rossz irányba azt nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy nekem szükségem volt erre a változásra.. Magam miatt és az álmaim miatt. Kezdek rájönni ki van mellettem, kire számíthatok és kinek csak akkor kellek amikor boldog axira van szükség hogy felvidítsa. Szépen lassan ezeket az embereket totálisan kirakom az életemből és csak azokat hagyom benne akikre mindig számíthatok. Nehéz volt ez a fél év. Borzalmasan sokat sírtam, sokszor akartam feladni, de valamiért még mindig itt vagyok. Bízok annyira magamban, hogy ne adjam fel. Az én álmaim ennél többet érnek. Senki nem fogja megvalósítani őket, ezt csak én tudom véghez vinni. Egyes egyedül. 
 

Egy hete majdnem feladtam mindent..Minden álmomat kidobtam volna a kukába,csupán azért,mert nem ment. De amikor odajutottam,hogy feladnám akkor nem bírtam kimondani az utolsó szót..és hogy miért nem?..mert nekem a legnagyobb álmom ez..nekem a legnagyobb példaképem anyukám..akiért bármit megtennék és az én legnagyobb álmom az,hogy ő egyszer azt mondhassa,hogy igen büszke vagy rád..én erre vágyok ezért kelek fel minden reggel így fekszek le..róla is ejtenék pár szót: a LEGNAGYOBB PÉLDAKÉPEM. Régen őrületbe kergette az ellenfeleket,gólt nem igazán tudtak neki dobni..Ő volt a legjobb..őt nem Pálinger Katalinnak hívják ő nem a nagy Győr csapatában játszott..nem nem..Az ő neve Hang Györgyi és a Vasas színeiben érte el élete legnagyobb eredményeit..Legjobb kapus..BL 2.helyezett kétszer..rengeteg kupa..érem..különdíj..oklevél..rengeteg emlék..és egy kupa amit a Vasas szúrkolóitól kapott ami jelzi,hogy neki ott igenis dolga volt..neki hivatása volt megváltoztatni emberek életét neki joga volt magára ölteni 65-ször a címerest mezt. Lehet hogy ez a 65-ös szám valami sorsszerűség..1965.02.08-án született és 65 alkalommal volt válogatott. Egy nagyon nagyon kemény és őszinte nőnek ismertem meg aki még ha rengeteg embert meg is bánt még akkor is frankón megmondja a véleményét..és akárhányszor róla kell beszélnem mindig mosoly..boldogság..és szeretet tölt el,hogy nekem/nekünk ilyen anyukánk lehet. Ő az egyetlen aki sosem hitegetett aki mindig megmondta a frankót akire mindig felnézhetek..aki valamit letett az asztalra amit lehet,hogy sosem fogok tudni felülmúlni..el nem tudom mondani,hogy mennyire boldoggá tett amikor játszani láttam. Ezer milliárdszor visszanéztem a meccseket ahol ő játszott,már kívülről tudok minden mozdulatot a meccseken..már kívülről tudom,hogy kiket vertek meg,hogy hány gólt kapott hogy hány hetest védett.. Egy fantasztikus kapus volt. És az én szívemben..ott belül nála nem kell jobb nekem ő a legjobb nekem ő az akire felnézhetek valójában. 

"Nem szabad sírni ha fáj,minden jó lesz majd ezután..én ígérem mindent megteszek és mindig itt leszek veled"-->V-tech egyik számával nyitnám ezt a bejegyzésemet. A mai nap a csalódásé a fájdalomé a szomorúságé.  Tegnap játszottunk egy meccset a Szent István csapatával amit 23-10-re megnyertünk ez még nem adna okot persze a szomorkodásra ennél többről van szó. Nem volt ott a meccsen egyik átlövőnk ezért sokkal nehezebbnek gondoltuk és nagyon akartunk bizonyítani ezt szerintem sikerült is. Bemelegítésnél rosszul érkeztem és a szar bokám aláfordult mondom nem érdekel játszom éreztem meccs közben hogy nem túl jó,de nem érdekelt. 2.félidő utolsó 3 percében csináltam egy lövőcselt majd visszacseleztem és amikor felugrottak 3-an nekem estek és bumbumbum földet értem és aláfordult a bokám...megint. Be is dagadt meg ilyenek és ezért apu mondta,hogy ma reggel bevisz suliba. Jött is értem reggel csak hogy az út nem igazán úgy sikerült ahogy terveztem. Nem is hagyott szóhoz jutni csak mondta mondta mondta,hogy ha mentünk volna többet erősíteni(hozzáteszem egész végig azt csináltuk) akkor ez nem történt volna meg,ha így tettem volna meg úgy ha azt csináltam volna amit ő mond akkor nem így lett volna meg ilyenek meg a vége az volt,h neki volt  igaza MEGINT. Hálistennek beértünk a suliba azután. Ezen gondolkoztam egész nap és idegesített ezért felhívtam,hogy jöjjön értem. Meg is történt énekkar után értem jött és mondta,hogy menyjünk el húgom edzésére dobálni amikor nem bírtam menni. Mondta,hogy majd ülve csináljuk ebből kisebb vita kerekedett mert,hogy mondtam,hogy ülve sok értelme van valamit is csinálni az értelmetlen erre mondta,hogy akkor vigyem az utazópólót reklámozni a csapatot. Mondom nem mert nagyon fáj inkább borogatom meg olyan szinten fáradt vagyok,hogy ha egy helyben kell ülnöm tuti elalszok. Erre elvitte Rékát majd haza hozta. Hívtam hogy hétvégén meglátogatjuk e az orvost erre nem vette fel. Tudtam,hogy besértődött de egy idő után visszahívott. Mondta,hogy ekkorát még nem csalódott bennem,hogy én vagyok a legnagyobb csalódása,hogy én csak magammal tudok foglalkozni,hogy mindent visszakap amit velünk tett(gondolom itt anyára gondolt)..és,hogy ezeket bennem kapja vissza,meg hogy nem érdeklem ilyenek. És az egyetlen dolgot mondja amivel rám lehet hatni az egyetlent húgomat. Hogy ha őt leszarom legalább Rékáért tettem volna meg meg ilyenek. És ezek nálam így betalálnak,mert Rékát mindennél jobban szeretem ő az aki mindig mellettem lesz akire tudom,hogy mindig számíthatok majd az a tökmag 5 évvel fiatalabb nálam mégis eddig mindig mellettem volt. És akkor mondtam,hogy ezt a beszélgetést folytassuk holnap mert már annyira sírtam,hogy nem bírtam és mondta,hogy most válaszoljak..mondtam hogy nem tudok már..és mondta jó akkor holnap..és amikor elköszöntem megkérdezte,hogy utálom e..Abban a másodpercben olyan fájdalmat éreztem mint még talán soha nem utálom..IMÁDOM APUT..imádom..!és leraktuk..nah röviden ennyi volt. Van egy dolog apu el akar vinni a Spariból decemberben,hogy fejlődjek,hogy jobban játsszak hogy sikerüljön amit akarok amiért mindig küzdök amiért mindent megtennék..Ez egy dolog,de én ezt a pár embert az életemnél jobban szeretem bármikor tűzbe mennék bárkiért bármikor az életemet adnám bármelyikért. Ők okoznak nekem örömöt mellettük merem elengedni magam nekik van a legnagyobb szerepük abban,hogy én az vagyok aki vagyok! És az egy dolog,hogy tőlük akar engem elvenni,de ezt nap mint nap az orrom alá dörgöli és attól minden edzésen meccsen minden nap a suliban minden percben minden este ez jut eszembe,hogy bizonyítanom kell neki.. Főleg neki. És ettől annyira görcsös leszek olyan bizonyítási vágy van bennem ami egyre csak erősödik és most már egyre többször leblokkol..És ez ellen nem tudok mit csinálni..ez van ezt érzem..ezzel kell együtt élnem..

 Nem minden barátság tart egy életen át. Soknak vége szakad nagyon soknak. Amikor azt mondod,hogy én örökké a barátod leszek és akkor egy nap minden következmény nélkül vége lesz. Semmi nem történt még is minden megváltozott. Ez történt velem is ezt szeretném most elmesélni. Van egy barátnőm vagy volt vagy fogalmam sincs akiért mindent megtettem volna. Legjobb barátnőm után ő volt az első akiért öltem volna. Idén nagyon jóba lettünk és kialakult egy olyan barátság amit a legtöbb ember csak kívánhat magának. Mindent megosztottam vele is minden nap beszéltünk rengeteget segített nekem abban,hogy életem legnehezebb időszakait átvészeljem. Minden hülyeségemet amiket elkövettem azért tettem,hogy utána elmesélhessem neki és jót röhögjünk együtt. Volt hogy 11-ig vele beszéltem vagyis nevettünk végig felverve ezzel az egész aludni vágyó házat. És akkor volt egy torna ahol nagyon sokat beszéltünk aztán egyszer utána elkezdett furcsán viselkedni valami nyilván megváltozott rengeteget gondolkodtam,hogy mit csináltam rosszul hogy miben hibáztam. Egy nap elmondta,hogy ő megváltozott,hogy nem ugyanazt érzi és elkezdett múlt időben beszélni az egész barátságról. És az a legrosszabb benne,hogy nem csináltam semmit csak kikerültem a társaságából mondta,hogy minden barát ilyen embert kívánhat mint én..mi a francot érek vele ha ő meg más barátságot keres/keresett. Tudom biztosan tudom,hogy nem tudná a szemembe mondani,hogy utál tudom,hogy nem utál ha utálna nem írna nekem akkor nem mondaná,hogy sajnálja. Azt hiszi,hogy ő rontott el mindent és hogy ez helyrehozhatatlan,de közben semmi sem helyre hozhatatlan. Nem érzek gyűlöletet csak fájdalmat múlhatatlan fájdalmat. Azok az idők voltak életem legszebb hónapjai annyira mély és őszinte barátság volt annyira könnyen megnyíltam előtte bármi volt fordulhattam hozza minden problémámon segített. Minden alkalommal fel tudott dobni minden alkalommal kiállt értem. Rengeteget tanulhat az ember tőle őszinteségről,bátorságról,szeretetről,kitartásról. Neki mertem elmondani,hogy mi a legnagyobb álmom. Rengeteget tudok róla amit most elzárok egy kis dobozkába és elteszem a legbiztosabb helyre. A szívem mélyébe. Onnan senki nem szedheti ki ezeket az emlékeket senki sem ronthatja meg. Minden ami volt és ami lesz az neki köszönhető. Rengeteg szerepe van abban,hogy én az vagyok aki vagyok. És mindenki legyen boldog akinek ilyen barátja van mint ő. 
Már írtam a legjobb barátnőmről ő az aki mellettem volt jóban rosszban minden örömömben bánatomban sikerben és kudarcban ő ismer engem a legjobban ő az aki tudja,hogy mi kell ahhoz,hogy boldog legyek. 4éve egyszer sem vesztünk össze de mégis annyi élményünk van ő az aki miatt ezt is túl fogom élni. Bármennyire is fáj muszáj továbblépni talpra állni. Muszáj küzdeni. Minden nap egy újabb erőpróba amit ha túlvészelsz mosollyal az arcodon mehetsz aludni.
Kevés igaz és őszinte barátság volt..a miénk az volt..És ennél jobban még semmit sem sajnáltam mint hogy ennek vége szakadt. Érte bármikor tűzbe mennék a mai napig bármikor.!
 

 Valahol el kell kezdeni. Sokat gondolkoztam hogy elindítsam e ezt a blogot hogy vajon pont az interneten kell leírnom ezeket az érzéseket. Végül is arra jutottam,hogy igen. Kell egy hely ahol el tudom mondani,hogy mi van bennem egy olyan valaki aki nem mondja nekem azt hogy "Jaj de hülye vagy" vagy hogy "Milyen hülyeséget csináltál már megint" és ezt remélem hogy most megtaláltam. Amit rólam tudni kell kézilabdázok immár 4 éve és ez az a dolog ami valóban éltet amihez bármikor szomorú vagyok fordulhatok,aki sosem hagy cserben és ami valóban boldoggá tesz. Bármikor szomorú vagyok csak lemegyek és az a közösség ami ott fogad az emberek a pálya a futás egyszerűen leírhatatlan. Ebben a mai rohanó világban amikor mindenki siet valahova amikor a legtöbb ember nem tud magával mit csinálni csak lógni az utcán cigizni,inni,kábítószerezni. Ilyenkor jó tartozni valahova egy olyan társasághoz amikkel valami mindig összeköt titeket. Egy csapathoz. Ahol mindenki ugyanazért küzd ugyanaz a cél nyerni és "Legjobbnak lenni a legjobbak között". És gondolom mindenki kérdezi most,hogy mi a francot lehet ebben élvezni..ez pedig egyszerű. Amikor egy fontosabb meccs előtt van benned egy olyan érzés,hogy jújj csak kezdődne már el amikor közben arra gondolsz,hogy bár örökké tartana és amikor vége van csak arra gondolsz,hogy mikor lesz a következő. Olyan mint a szerelem. Csak ebben sosem fogsz csalódni és amég te nem engeded el ő sosem fog elhagyni téged. Megfogadtam amikor elkezdtem játszani hogy csak addig csinálom amég örömet okoz amég érzem ezt az érzést és amég minden győzelem után totálisan felpörögve ugrálok mint egy óvodás. Ezt kívánom minden embernek. Az ahogyan 6+1 játékos együtt mozog a pályán ahogy 14 játékos napról napra egymásért kel fel és alszik el,ahogyan egy edző 14 suhanc gyerekből egy csapatot csinál és minden győzelem után büszkén áll ott és ahogyan a csapat egy emberre néz fel. Az edzéseken csak a mosoly a lényeg,sokkal jobb úgy edzeni,hogy mindenki tudja,hogy ha hibázik kiröhögik és következőnek megcsinálják ugyanazt. Olyan embereket ismerünk meg,olyan barátságok születnek amik az utcán sosem. Mindenki akar valahova tartozni és sokkal jobb egy sport csapathoz tartozni mint a legtöbbet börtönben tartózkodó "menő" bandához. Nekem ez a pár ember okozza a valódi boldogságot együtt annyi mindenen mentünk át. Rengeteg fájdalom még több öröm,rengeteg győzelem megannyi vereség. Olyan helyeken voltunk olyan csapatokkal játszottunk annyi embert megismertünk és annyira megváltoztunk. Azok akik azelőtt egy gyenge gyerekek voltak mostanra már megerősödtek már nem érzik úgy,hogy nem tartoznak sehova. Már nem akarnak menők lenni a suliból nem az utcára hanem a pályára mennek azokkal akikkel egy kis mosoly mindig ott lesz a szájuk szélén. Nekem ez fog örömet okozni én ezért fogok élni halni és mindent meg fogok tenni,hogy elérjem az álmaimat. "Ne add fel ha minden kötél szakad csak bíznod kell és mindig légy önmagad."