egyszer-valamikor

 Valahol el kell kezdeni. Sokat gondolkoztam hogy elindítsam e ezt a blogot hogy vajon pont az interneten kell leírnom ezeket az érzéseket. Végül is arra jutottam,hogy igen. Kell egy hely ahol el tudom mondani,hogy mi van bennem egy olyan valaki aki nem mondja nekem azt hogy "Jaj de hülye vagy" vagy hogy "Milyen hülyeséget csináltál már megint" és ezt remélem hogy most megtaláltam. Amit rólam tudni kell kézilabdázok immár 4 éve és ez az a dolog ami valóban éltet amihez bármikor szomorú vagyok fordulhatok,aki sosem hagy cserben és ami valóban boldoggá tesz. Bármikor szomorú vagyok csak lemegyek és az a közösség ami ott fogad az emberek a pálya a futás egyszerűen leírhatatlan. Ebben a mai rohanó világban amikor mindenki siet valahova amikor a legtöbb ember nem tud magával mit csinálni csak lógni az utcán cigizni,inni,kábítószerezni. Ilyenkor jó tartozni valahova egy olyan társasághoz amikkel valami mindig összeköt titeket. Egy csapathoz. Ahol mindenki ugyanazért küzd ugyanaz a cél nyerni és "Legjobbnak lenni a legjobbak között". És gondolom mindenki kérdezi most,hogy mi a francot lehet ebben élvezni..ez pedig egyszerű. Amikor egy fontosabb meccs előtt van benned egy olyan érzés,hogy jújj csak kezdődne már el amikor közben arra gondolsz,hogy bár örökké tartana és amikor vége van csak arra gondolsz,hogy mikor lesz a következő. Olyan mint a szerelem. Csak ebben sosem fogsz csalódni és amég te nem engeded el ő sosem fog elhagyni téged. Megfogadtam amikor elkezdtem játszani hogy csak addig csinálom amég örömet okoz amég érzem ezt az érzést és amég minden győzelem után totálisan felpörögve ugrálok mint egy óvodás. Ezt kívánom minden embernek. Az ahogyan 6+1 játékos együtt mozog a pályán ahogy 14 játékos napról napra egymásért kel fel és alszik el,ahogyan egy edző 14 suhanc gyerekből egy csapatot csinál és minden győzelem után büszkén áll ott és ahogyan a csapat egy emberre néz fel. Az edzéseken csak a mosoly a lényeg,sokkal jobb úgy edzeni,hogy mindenki tudja,hogy ha hibázik kiröhögik és következőnek megcsinálják ugyanazt. Olyan embereket ismerünk meg,olyan barátságok születnek amik az utcán sosem. Mindenki akar valahova tartozni és sokkal jobb egy sport csapathoz tartozni mint a legtöbbet börtönben tartózkodó "menő" bandához. Nekem ez a pár ember okozza a valódi boldogságot együtt annyi mindenen mentünk át. Rengeteg fájdalom még több öröm,rengeteg győzelem megannyi vereség. Olyan helyeken voltunk olyan csapatokkal játszottunk annyi embert megismertünk és annyira megváltoztunk. Azok akik azelőtt egy gyenge gyerekek voltak mostanra már megerősödtek már nem érzik úgy,hogy nem tartoznak sehova. Már nem akarnak menők lenni a suliból nem az utcára hanem a pályára mennek azokkal akikkel egy kis mosoly mindig ott lesz a szájuk szélén. Nekem ez fog örömet okozni én ezért fogok élni halni és mindent meg fogok tenni,hogy elérjem az álmaimat. "Ne add fel ha minden kötél szakad csak bíznod kell és mindig légy önmagad."