egyszer-valamikor

"Nem szabad sírni ha fáj,minden jó lesz majd ezután..én ígérem mindent megteszek és mindig itt leszek veled"-->V-tech egyik számával nyitnám ezt a bejegyzésemet. A mai nap a csalódásé a fájdalomé a szomorúságé.  Tegnap játszottunk egy meccset a Szent István csapatával amit 23-10-re megnyertünk ez még nem adna okot persze a szomorkodásra ennél többről van szó. Nem volt ott a meccsen egyik átlövőnk ezért sokkal nehezebbnek gondoltuk és nagyon akartunk bizonyítani ezt szerintem sikerült is. Bemelegítésnél rosszul érkeztem és a szar bokám aláfordult mondom nem érdekel játszom éreztem meccs közben hogy nem túl jó,de nem érdekelt. 2.félidő utolsó 3 percében csináltam egy lövőcselt majd visszacseleztem és amikor felugrottak 3-an nekem estek és bumbumbum földet értem és aláfordult a bokám...megint. Be is dagadt meg ilyenek és ezért apu mondta,hogy ma reggel bevisz suliba. Jött is értem reggel csak hogy az út nem igazán úgy sikerült ahogy terveztem. Nem is hagyott szóhoz jutni csak mondta mondta mondta,hogy ha mentünk volna többet erősíteni(hozzáteszem egész végig azt csináltuk) akkor ez nem történt volna meg,ha így tettem volna meg úgy ha azt csináltam volna amit ő mond akkor nem így lett volna meg ilyenek meg a vége az volt,h neki volt  igaza MEGINT. Hálistennek beértünk a suliba azután. Ezen gondolkoztam egész nap és idegesített ezért felhívtam,hogy jöjjön értem. Meg is történt énekkar után értem jött és mondta,hogy menyjünk el húgom edzésére dobálni amikor nem bírtam menni. Mondta,hogy majd ülve csináljuk ebből kisebb vita kerekedett mert,hogy mondtam,hogy ülve sok értelme van valamit is csinálni az értelmetlen erre mondta,hogy akkor vigyem az utazópólót reklámozni a csapatot. Mondom nem mert nagyon fáj inkább borogatom meg olyan szinten fáradt vagyok,hogy ha egy helyben kell ülnöm tuti elalszok. Erre elvitte Rékát majd haza hozta. Hívtam hogy hétvégén meglátogatjuk e az orvost erre nem vette fel. Tudtam,hogy besértődött de egy idő után visszahívott. Mondta,hogy ekkorát még nem csalódott bennem,hogy én vagyok a legnagyobb csalódása,hogy én csak magammal tudok foglalkozni,hogy mindent visszakap amit velünk tett(gondolom itt anyára gondolt)..és,hogy ezeket bennem kapja vissza,meg hogy nem érdeklem ilyenek. És az egyetlen dolgot mondja amivel rám lehet hatni az egyetlent húgomat. Hogy ha őt leszarom legalább Rékáért tettem volna meg meg ilyenek. És ezek nálam így betalálnak,mert Rékát mindennél jobban szeretem ő az aki mindig mellettem lesz akire tudom,hogy mindig számíthatok majd az a tökmag 5 évvel fiatalabb nálam mégis eddig mindig mellettem volt. És akkor mondtam,hogy ezt a beszélgetést folytassuk holnap mert már annyira sírtam,hogy nem bírtam és mondta,hogy most válaszoljak..mondtam hogy nem tudok már..és mondta jó akkor holnap..és amikor elköszöntem megkérdezte,hogy utálom e..Abban a másodpercben olyan fájdalmat éreztem mint még talán soha nem utálom..IMÁDOM APUT..imádom..!és leraktuk..nah röviden ennyi volt. Van egy dolog apu el akar vinni a Spariból decemberben,hogy fejlődjek,hogy jobban játsszak hogy sikerüljön amit akarok amiért mindig küzdök amiért mindent megtennék..Ez egy dolog,de én ezt a pár embert az életemnél jobban szeretem bármikor tűzbe mennék bárkiért bármikor az életemet adnám bármelyikért. Ők okoznak nekem örömöt mellettük merem elengedni magam nekik van a legnagyobb szerepük abban,hogy én az vagyok aki vagyok! És az egy dolog,hogy tőlük akar engem elvenni,de ezt nap mint nap az orrom alá dörgöli és attól minden edzésen meccsen minden nap a suliban minden percben minden este ez jut eszembe,hogy bizonyítanom kell neki.. Főleg neki. És ettől annyira görcsös leszek olyan bizonyítási vágy van bennem ami egyre csak erősödik és most már egyre többször leblokkol..És ez ellen nem tudok mit csinálni..ez van ezt érzem..ezzel kell együtt élnem..