egyszer-valamikor

 Most érzem úgy, hogy tényleg vége..Vége szakadt annak aminek azt hittem soha. Egy barátság, szinte egy testvéri kötelék szakadt most darabokra..Mi az oka?..semmi. Egy megmagyarázhatatlan dolog, egy olyan amire még ő maga sem tudott nekem választ adni. Ő is szégyenli magát, de teljesen egyszerű kérdéseket tettem fel neki.. Miért történt ez? Miért változott meg minden? Szeretnéd visszahozni? Van még remény arra, hogy egy nap minden a régi lesz? Válaszok nem érkeztek rá. Kibújások..És a híres 'nem tudom' válasz. Iszonyatosan bánt, iszonyatosan fáj, hogy annyit nem érek neki, hogy a szemembe mondaná. Nem kérek semmit csak, hogy írjon nekem egy levelet vagy hívjon fel és mondja el a dolgokat. Fél éve, fél éve várok arra, hogy írjon valamit..amiből csak egy pici reményt is tudok szerezni. Nem szokásom feladni a dolgokat, nem szeretem feladni azt amit szeretek. Ez a barátság nekem mindennél többet jelentett. Bármit megtettem volna érte..Ő volt majdnem az egyetlen akiért még az álmaimat is feladtam volna és most az akit a legjobban szerettem hova tűnt..most hol van?..miért nem segít nekem..miért nem jön, hogy beszéljük meg..miért?..hát lehet, hogy ezt érdemlem..És most lehet,hogy szemétnek gondol, hogy kimondtam, hogy vége.. Úgy vagyok vele, hogy ha fontos vagyok neki ír..keres..jelentkezik. De miért is várok én a csodára?..Hihetetlen fájdalmat érzek..Nem értem a dolgot. Senki nem érti meg, hogy most mit érzek. Nekem nem volt választásom..tőlem senki sem kérdezte, hogy akarom e ezt a barátságot..hogy akarok e küzdeni. Az élet elém rakta, hogy vége és törődjek bele. Megbántani nem bántott meg csak elvileg megváltozott valami..na de mi?..miért nem tudja..miért nem tudom..miért fáj ennyire..mikor lesz vége.. Sosem fogom tudni elfelejteni, mert ezek a kérdések örökké bennem lesznek. Mindenki nagyon jól ajánlja, hogy felejtsem el, de egy ilyen helyzetet, egy ilyen barátságot nem lehet elfelejteni. Mindig bennem lesz az, hogy milyen volt régen, hogy mit kaptam ettől a barátságtól. Sosem felejtem el azt amit ő tett értem. Sosem fogom elfelejteni a sok könnyet amit érte ejtettem. Nem szokásom feladni, de nem tagadom egy barátságért sem küzdöttem ennyire, mint ezért.. És ha ezek után is én vagyok a hibás akkor nem tudok mit tenni. Mindig bennem lesz a remény, hogy egy nap minden a régi lesz. Ha rajtam múlna ez meg sem történt volna. Én hiszek abban, hogy ennek meg kellett történnie. Elmondtam neki, hogy a barátságokban is kellenek az akadályok. Ha ezeket túléljük akkor igazi a barátság. Én nem adtam volna fel, ha nem éreztem volna, hogy ő már feladta.. Hogy neki meg van az élete..nélkülem. Sosem fogom elfelejteni a sok hülyeségünket..és azt, amit velem tett! Köszönök mindent..remélem egy nap még minden a régi lesz...