Egy életre szóló élmény*.*
2012.01.04. 22:05
Jézusom a mai napig nem hiszem el, hogy mi történt velem az elmúlt egy hétben. Egy álom egy gyönyörű álom..Igen a kézilabda. Minden évben december végén Budapesten megszervezik a Budapest kupát. Idén 10.alkalommal került megrendezésre. Tavalyi évben a válogatások során nem sikerült bejutnom ami miatt mindig egy kisebb seb maradt bennem amit elfojtottam. Emiatt idén nagyon be szerettem volna kerülni. Már az első válogatás után éreztem, hogy esélyem nyílik rá, ugyanis meglepődtem magamon. A felmérésekben minden eredményemet megjavítottam. Medicin, 20méteres sprint, helyből távolugrás, ötös ugrás, fekvőtámasz és guggolás. Meglehetősen sokat javítottam rajtuk. Ezek után jó kis iramjáték következett, majd később rendes játék. Minden bejött amit szerettem volna megvalósítani és végül egyik este kaptam is az e-mailt, hogy sikerült. Következő alkalommal taktikai elemeket gyakoroltunk, figuráztunk. Itt egy kicsit megtorpantam, nem voltam az igazi, amit éreztem is..Ezek ellenére bennem volt a remény, hogy sikerülhet. Láss csodát sikerült..És bent voltam a legjobb 22-ben. A következő edzésre már elmenni fárasztó volt. Ugyanis az előtte lévő hétvégén Ferenczy kupán voltunk. Ami szintén szenzációs volt. Mesélek előtte róla egy kicsit, hogy ti is megértsétek. Csoportmeccseken a Szekszárd 96-os és a Vasas 97-es csapata ellen léptünk pályára. Szekszárdot 5, a Vasast 11 góllal vertük. Elődöntőben ki mást kaptunk volna, mint az ország második legjobb csapatát a Ferencvárost. Valahogy éreztem már előtte lévő nap, hogy ez egy jó kis meccs lesz és nekem az ilyen megérzéseim általában be szoktak jönni. Első félidőben 5-tel is vezetett a Fradi, de a második félidőre olyan szívvel mentünk ki, hogy ezt még ők sem tudták tartani. Küzdöttünk, szívünk lelkünk a pályán volt. Egy csarnok szúrkolt nekünk és eszméletlen volt. Döntetlen lett. Büntetők következtek. 5-5 büntető után is döntetlen volt az eredmény, így tovább dobtuk. És a végén SIKERÜLT..NYERTÜNK..KIVERTÜK A FRADIT. Elképesztő volt, gyakorlatilag fel nem tudtam fogni és a mai napig nem is tudom. Azt az érzést, hogy egy egész csarnok szurkol nekünk. És igen bent voltunk a legjobb négyben. Az elődöntőben a nagy rivális Vasas 96 ellen léptünk pályára. Tudni kell, hogy előtte serdülő meccset játszottunk 10-kor a Szent Istvánnal majd rohantunk át 12-re az elődöntőre. Borzalmasan fáradtan, utolsó erőket mozgósítva, de végül is kikaptunk. Emelt fővel jöhettünk le a pályáról. Mi mindent megtettünk. Pihentünk 15 percet és újból melegítés és kezdődhetett a meccs a 3.helyért. Pest megye válogatott. Mondanom sem kell, hogy milyen csapat. Fradit is megverték. Semmi energiánk nem volt, de megpróbáltuk. 1-gyel nyertünk. BRONZÉREM. Iszonyatosan örültem neki. Nagyon nagy élmény volt és ennek a csapatnak olyan szíve van, úgy tud küzdeni..ezt tanítani nem lehet. Erre születni kell. Ezt elmesélni nem lehet..ezt érezni kell.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://egyszer-valamikor.blog.hu/api/trackback/id/tr923520358
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.