egyszer-valamikor

Ez a blog az én valódi érzéseimről fog szólni.

Friss topikok

Címkék

 

Fél év..fél év hosszú idő..nagyon hosszú. Új suli, új barátok, új tanárok, új arcok, új edző. Minden megváltozott körülöttem ami csak meg tudott változni. Sosem hittem hogy én valaha is ilyet fogok mondani, de most tévé, sajtó mindenki vegye fel, hogy igen kimondom, hogy imádom az iskolát. Jól döntöttünk és annyira örülök hogy egy ilyen közösségbe sikerült bekerülnöm.  Olyan embereket sikerült megismernem, olyan barátokat szereztem amiket elképzelni nem tudtam. Köszönöm mindenkinek aki reményt ad nekem, aki mellettem áll, aki segít, hogy az legyek aki lenni akarok. Mostanság olyan érzések szabadultam fel bennem amiket azt hittem már rég mélységesen eltemettem magamban...de hát nem.. Rengeteget változtam, hogy jó vagy rossz irányba azt nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy nekem szükségem volt erre a változásra.. Magam miatt és az álmaim miatt. Kezdek rájönni ki van mellettem, kire számíthatok és kinek csak akkor kellek amikor boldog axira van szükség hogy felvidítsa. Szépen lassan ezeket az embereket totálisan kirakom az életemből és csak azokat hagyom benne akikre mindig számíthatok. Nehéz volt ez a fél év. Borzalmasan sokat sírtam, sokszor akartam feladni, de valamiért még mindig itt vagyok. Bízok annyira magamban, hogy ne adjam fel. Az én álmaim ennél többet érnek. Senki nem fogja megvalósítani őket, ezt csak én tudom véghez vinni. Egyes egyedül. 
 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://egyszer-valamikor.blog.hu/api/trackback/id/tr683520283

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.